Csak a természet édesbús zengő kórusa játszik hetykén Andante. Csak a szél süvítése, fütyülve fújja el a múltat, megfagyok. Csak a tűz ropogása, pattogva emészti fel a jelent, elégek. Csak a víz csobogása, zubogva mossa el a jövőt, megpihenek.
Vagyok mint egy lámpa a szélben, minek forró lángja nem mozdul, s fényét vágylárvákból kikelt érzelmek hada zsongja körbe görbe éjszakákon felfújt lufikkal, óvatlan, tudatlan.