Suhanó ifjúságom recsegve morajló rianás, felhőkön átszűrődő játszi fénypontok tükröződései mentén, magos hegyek ölelte völgyek befagyott tengerszemének csipkézett jegén.

Vagyok mint egy lámpa a szélben, minek forró lángja nem mozdul, s fényét vágylárvákból kikelt érzelmek hada zsongja körbe görbe éjszakákon felfújt lufikkal, óvatlan, tudatlan.

Ahol harc van, ott szeretet nincs. Ahol fájdalom van, ott szeretet nincs.