PRATYAHARA (Pratjáhara) - az érzékek lecsillapítása
Szanszkrit szóösszetétel: prati (vissza) + ahara (bármi, amit magunkhoz veszünk) = azaz minden olyan dolognak a visszavonása, amit magunkhoz veszünk. Már az upanisadokban (ókori ind bölcseleti művek) előkerülő fogalom. Befelé tekintés, az érzékek visszavonását a tárgyakról, az elme egy pontra rögzítését, az elmeműködés befelé fordítását, a tudatos magunkba tekintést, elmélyedést, az érzékek fölötti tökéletes uralmat jelent. Az ötödik lépcső a rádzsa (astánga) jóga rendszerében. Egyes szerzők szerint a pratyahara eléggé elhanyagolt terület a nyugati jógagyakorlók és oktatók körében. A jóga testi egészségre gyakorolt hatásai vitathatatlanok, de fontos, hogy a testi-lelki-szellemi egység harmonikus működéséhez, a valódi egyensúly megvalósulásához nem elég csak a fizikai dimenziónak figyelmet szentelni. A relaxáció, a mentális technikák, a meditáció, stb. éppolyan fontosak, mint a nyújtások, a bemelegítés, az erőgyakorlatok, stb. A pránajámával együtt a pratyahara gyakorlatai pedig hidat is képeznek mind a koncentrációhoz, a magasabb szádhanák (spirituális gyakorlás) felé, mind a meditációhoz, egyben rendszeres pránajáma és pratjahára gyakorlatokkal megtapasztalhatóvá válik a tudat azon területe, mely átvezet egyik lépcsőfokról a másikra, egyik tudatállapotból a másikba. A magasabb szellemi műveletek előkészítő gyakorlata, aminek a célja az érzékszervek "visszavonása" a külvilág behatásaitól. A tudati erők "visszatartásaként" fordítható. Az illuzórikus látszatvilág (májá) feloldásának módszere.
"a jógi nem lehet tökéletes az érzékek fölötti uralkodás nélkül" (Visnu-purána 6.7,44.)
Nem jelenti az anyagi világ (prakriti) tagadását vagy semmibevételét, hiszen a tökéletes szellemi egyensúlyteremtő pozíciójának megszerzéséhez az objektív világ ismerete szükséges. A pratjáhára a szakrális közömbösség (vairágja) megvalósításának sarokköve. A tudatalatti megismerésének és egyben a benne lezajló folyamatok értő irányításának eszköze is. Az érzékszervek tárgyainak mezejétől való visszavonulást jelenti. Míg a testünket elsősorban az ászana segítségével tudjuk megtisztítani, a pránikus réteget a pránájáma segítségével, az elmét pedig a meditációval, a pratjáhára összetett módszere önmagában mindhárom rétegre hat. A pratjahára az egyik leggyakrabban félreértelmezett lépcsője az Astanga Jógának. Az érzékek uralását sokan úgy képzelik el, mint extraszenzorális érzékelést, az érzékelés határainak extrém megnövelését vagy éppen az érzékszervek tökéletes kikapcsolását. A cél azonban éppen az érzékelés folyamatának tökéletes megértése kell legyen, nem pedig befolyásolása. A tapasztalati világ nem rajtunk kívül és tőlünk függetlenül létezik. Az anyagi világot nevezik májának, káprázatnak, amely illúziója a megszabadulással szertefoszlik. Az anyagi világ képzete, a materializmus a Káli Juga, a „sötétség korszakának” világképe, ahogy jelen történelmi időszakunkat nevezik. Fontos megértenünk, hogy a tapasztalati világunk csupán egy kulturálisan programozott modell, amely megpróbálja rendezni benyomásainkat, irányítani gondolkodásmódunkat, értékrendszerünket és nem a megkérdőjelezhetetlen valóság.
Korunk átlagemberét elárasztják a kéretlen ingerek, melyek legtöbb esetben a stressz forrásai is egyben. Még ha ezek az ingerek nem is tudatosulnak (pl. a nagyvárosi élet ’alapzaja’), akkor is serkentőleg hatnak a szimpatikus idegrendszerre. (Hatására: növekszik a szívritmus, vérnyomás, az agy vérellátása; a pupilla kitágul; megnövekszik a tüdőbe vezető légutak mérete; oxigénfelvétel fokozódik...) Ha túlságosan sok distresszel találkozunk, és nem vagyunk képesek ezekkel megbirkózni, a szervezet előbb utóbb a kimerülés állapotába kerül. Ebben az állapotában pedig fokozottan fogékonnyá válik a legkülönfélébb betegségekre. Mivel a ránk zúduló ingerek nem kapcsolhatók ki gombnyomásra, nem változtathatjuk meg egyetlen szempillantás alatt a külső környezetet, ezért fontos belátni, hogy az egyszerű, könnyen a napi rutinba is beépíthető stresszcsökkentő technikákkal tehetünk legtöbbet egyensúlyunk megőrzéséért. A befelé figyelés, a külső, áradó ingerektől való eltávolodás elsajátítása fontos, és mint a legtöbb gyakorlatnál, ezen esetben is lényeges – főként a kezdeti, tanulási szakaszban- a rendszeresség, a gyakorlás; lehetőleg minden nap trenírozzuk magunkat! Figyelmünk fókusza át kell kerüljön saját belső világunkra.
A legegyszerűbb napi rutinjaink végzése közben is törekedjünk a figyelem tudatos követésére, irányítására, ne engedjük, hogy az ingerek feleslegesen elárasszanak minket! Érdemes időnként kipróbálni, hogy mi történik akkor, ha teljesen csöndben, mindenféle külső ingertől mentesen, lassan fogyasztunk el egy tál ételt. A befelé figyelés, a külső, áradó ingerektől való eltávolodás segíthet, a technika elsajátítása nem ördöngösség, de minden nap rendszeresen gyakorolni kell, úgy, hogy arra koncentrálunk, minden idegszálunkkal, amit éppen teszünk. És ha a tétlenül ücsörgést akarjuk élvezni, hát koncentráljunk elernyedő izmainka, légzésünkre, szívverésünkre, a napfényre, egy virág illatára, színére... A pratjáhara folyamata révén az érzékeket befelé iránytjuk, mely révén a hang a tapintás, a látvány, az íz, a szag finomabb elemei tudatosulnak bennünk. Mivel így nem önmagadon kívül látod a világod, hanem magadban, a tudatod képernyőjén tapasztalod meg, így nem te vagy a világban, hanem a világ van tebenned. A lehető legkevesebbre korlátozzuk azokat az impulzusokat, amik mérgezők és maximalizáljuk, amik táplálók a testünk, elménk, lelkünk számára. Tégy meg mindent, hogy minimalizáld azokat a helyzeteket, körülményeket és embereket, akik felemésztik életenergiádat és életkedvedet.
Amikor az érzékszervek nem kifelé a tárgyakhoz fordulnak, hanem befelé, magát az elmét teszik az érzékelés tárgyává. A légzés áramlásának tudatos követésével is könnyedén befelé tudjuk fordítani figyelmünket, fontos állomás ez a pratjahára gyakorlásánál. (Helyezkedjen el kényelmesen és csak figyelje az orrjáratokban a levegő áramlását, ahogy a levegő be- és kiáramlik az orrjáratokon.) A modern relaxációs technikák elve is lényegében a pratjaháraban gyökeredzik. Így gyakorlatilag technikától függetlenül (legyen szó autogén tréningről, progresszív relaxációról, jóga nídráról, jógikus relaxációról, stb.) átélhetjük, megtapasztalhatjuk az érzékek visszavonásának jótékony hatásait a gyakorlatok során. A legegyszerűbb gyakorlatokkal és a komplexebb, vezetett relaxációval már igen sokat teszünk magunkért, egészségünkért, jól-létünkért. Rendszeres gyakorlással képessé válunk az érzékek tudatos lecsillapítására, melynek következtében a kikerülhetetlen stressz-támadásoknak is hatékonyan ellen tudunk állni. Fokozatosan kezelhetővé válik, a ma még lehet, hogy sokszor örvényszerűen elinduló és kontrollálatlanná váló stressz-spirál.
A tapasztalás áramlása gátolt, ezért az elme az előző születések alatt felhalmozódott benyomásokon töpreng, valamint az egyén jelenlegi életből eltelt utolsó húsz vagy hatvan évén. Amikor minden benyomás a felszínre jön, egy mentális robbanás következik be. Ezeknek a figyelemelterelődéseknek vagy viksépáknak ott kell lenniük a pratjahára kezdeti szakaszában, máskülönben a dhárana, a dhjána, vagy esetleg a szavikalpa szamádhi állapotában kell szembenézned velük. Meg kell tisztítanod valahol, méghozzá mielőbb. Egyszerűbb, ha a tudatosság teljes területét megtisztítjuk miközben a pratjahára állapotában vagyunk. Jöjjön ki minden, aminek ki kell jönnie! Amikor szádhakák (spirituális törekvők) pránajámát gyakorolnak, és félelmeket, szenvedélyeket és aggodalmakat élnek meg, akkor azt hiszik, hogy a szádhanájuk (gyakorlásuk) nem megfelelő. Ez tévedés. Az áldás nem szállhat le azonnal. A dhjána gyönyörének megtapasztalásához az elmét meg kell tisztítani. Ez a tisztító folyamat elkerülhetetlenül fájdalmas és kellemetlen. A pratjáhára (mélyen befelé figyelés) gyakorlásával kifejleszthetjük a képességet, hogy túltegyük magunkat más lények eltérő fizikai megjelenésén, és azt érzékeljük, ami mindent és mindenkit összeköt: az univerzális oldószert, a végtelen szeretet isteni erejét, amely valójában mindenki lényének esszenciája. A jóga varázslatos küldetése az, hogy mindenkiben meglássuk önmagunkat, azaz olyan mélyre nézzünk másokban, hogy a másság eltűnjön és csak az Önvaló (Isten) és a Szeretet maradjon.
” A PRATJÁHÁRA kordában tartja az elmét, és megtisztítja azt minden tisztátalanságtól. Amikor teljesen elmélyülünk az ászana kivitelezésébe, nem feledkezve meg sem a testről, sem az érzékekről, vagyis amikor elérjük, hogy a cselekvés öt szerve és az érzékelés öt szerve rendeltetésszerűen és egymással összehangoltan működjön, az a PRATJÁHÁRA. A pratjáhárát általában ”az érzékek visszavonásának” fordítják. Ez az érzékek visszahúzódását jelenti, a bőr külső részétől a létezés magja a lélek felé.”B.K.S. Iyengar
