Miért imádkoznak a hinduk gyakran Srí Ganésához a különleges alkalmak előtt?

(írta: Prem P. Bhalla)

Sri Ganeshaya nevezhető Srí Ganésának, aki a legtiszteletreméltóbb a hindu Istenek között. Bármilyen különleges szertartás előtt, vagy kedvező alkalomkor az imákat először Srí Ganésának ajánlják fel. Ő vighnaharta (szerk: akadály-átalakítóként segíti a félisteneket, a dévákat, segíti a jó törekvéseket, a felmerülő akadályok elhárítását, megoldását.) és Riddhi (mágikus erő) - Siddhi (paranormális, természetfeletti vagy más mágikus képességű) mestere. Ez egyszerűen annyit jelent, hogy minden akadályt elhárít, mikkel a hívők (bhakták) szembekerülnek. Egy ima, felajánlás, vagy bűnbánat melyet az ő számára készítünk, biztos sikert eredményez. Bőséget és jólétet hoz.

Könnyen lesz elégedett. Bármilyen szertartás, vagy különleges alkalomkor csak egyetlen egy dolgot kell tenni, kántálni  Srí Ganésa nevét, majd azt folytatni a mantrákkal.

Srí Ganésa a tanulás és a tudás istene. Ki odaadó az irányában, megtanul felelősségteljesnek lenni, megkülönböztetni a jót a rossztól és előrelátó lesz. Fegyelmet tanít. Ez az oka, hogy a felajánlások először Srí Ganésa számára készülnek egy szertartás vagy különleges alkalom előtt. 

Két népszerű történet mutatja be ennek a szokásnak a fontosságát.

A Padma-Purana-ban az szerepel, hogy mikor az emberiség megteremtődött, felmerült a kérdés, hogy ki tekinthető a legbecsületesebbnek. Hogy erre választ kapjanak, elmentek az Istenek Brahmaji-hoz, aki hogy igazságot tegyen köztük, kijelentette, hogy amelyikük megkerüli a világot és először visszaér, az lesz a legbecsületesebb. Ezt hallván mindannyian belevágnak az utazásba a maguk módján, különböző közlekedési módszerekkel. Srí Ganésa kövér volt és pocakos. Mindemellett pedig egy kisegere van közlekedési eszközként. Hogy utazhatná körbe a világot gyorsan? Konzultált Narad-dal aki azt javasolta, hogy írja bele a földbe, hogy Ráma (Visnu 10 avatárja közül a hetedik, a tökéletes uralkodó, és a tökéletes emberi élet példaképe) és menjen körülötte körbe hétszer.  

Miután befejezte a hetedik kört is, Srí Ganésa elment Brahmaji-hoz. Mikor megkérdezte, hogy teljesítette az utazást ilyen rövidke idő alatt, elmondta mit csinált. Elmagyarázta, hogy Srí Ráma neve volt a Legfelsőbb Lélek megtestesítője. Nem csupán ennek a Földnek, hanem az egész univerzum neki van alárendelve, tőle függ. Hallva ezt a magyarázatot, Brahmaji-nak nem volt más választása, mint hogy megválassza Ganésát a legtiszteletreméltóbbnak minden Isten közül. 

 A Siva-Purana-ban egy másik történet azt meséli, hogy egyszer az Istenek elmentek Lord Shankara-hoz, hogy megérdeklődjék ki legyenek közülük a vezető. ( Hornyák Károly: „Shankara“ [Síva egy másik, gyakran használt neve] jelentése: „a Jóságos“ (a Megváltó). A Shankara szó a „Sham“-ból és a „Kara“-ból tevődik össze, melyek közül az első tag a boldogsággal teli tudatot [Sat-Cit-Ananda] jelenti, a második jelentése pedig: „az, aki ezt megteremti“. A Shankara etimológiailag tehát azt jelenti: „az, aki az Isteni Tudatot és az Isteni Boldogságot minden lényben felébreszti“.") Válaszul Lord Shankara azt javasolta, hogy aki háromszor megkerüli a világot és először ér vissza a Kajlás hegyhez (szerk: Tibetben van), az legyen köztük a legtiszteletreméltóbb, és azt nyilvánítsák a legkiválóbbnak az Istenek közül. 

Srí Ganésa közlekedési eszköze egy kisegér volt, ami bizony túl lassú volt ahhoz, hogy vállalkozzon erre az útra. Használva a találékonyságát, Srí Ganésa háromszor körbement apja Lord Shankara és anyukája Parvati körül. Majd összekulcsolt kézzel megállt előttük alázatosan. A csendessége és alázatossága jelezte, hogy befejezte a küldetését. Elragadtatva a fiuk leleményességén, Lord Shankara mosolyogva azt mondta neki, hogy senki más nem lehet olyan eszes és furfangos, mint ő. Többet elért azzal, hogy a szülei körül háromszor körbement, mint amit azzal ért volna el, ha háromszor megkerüli a világot.

Elégedetten  megáldotta Srí Ganésát, és kijelentette, hogy aki imákat ajánl fel a szertartás vagy különleges esemény előtt, soha nem fognak akadályok gördülni elé. Azóta az egész emberiség Srí Ganésa számára ajánlja fel az imákat a különleges alkalmak előtt. 

Srí Ganésa könnyen elégedetté tehető. Nem kell más csak egy kis csillagpázsit (Cynodon dactylon), 3 vagy 5 csomóval, és örömmel teljesíti az ember szívből jövő vágyait. Ebből az okból, a vallásos szövegek a csillagpázsitot ajánlják a felajánláshoz Ganésának. A Puránák megerősítik ezt. 

Egyszer egy Anlasur nevű kegyetlen démon pusztítást végzett az egész világon. Még a mennyekben lévő Isteneknek sem kegyelmezett. Felemésztené még a szenteket, a bölcseket és az ártatlan embereket is. Mindenkinek rettegnie kellett. Az Istenek főnöke, Indra, próbálta kontrollálni Anlasur-t többször is, úgy hogy elküldte harcolni a csatába. Ennek ellenére nem lett nyugalom. Anlasur-t nem tudta kordában tartani Indra.

Anlasur terrorjától pánik tört ki, az összes Isten Lord Shankara elé járult segítséget kérni, aki elárulta, hogy csak Srí Ganésa tud segíteni nekik. Srí Ganésa jó nagy pocakos volt, és le tudná nyelni Anlasur-t. Volt elég hely a pocakjában, hogy elszállásolja a démont.

Az Istenek imákat ajánlottak fel és kérték Srí Ganésát, aki vállalta, hogy segít nekik. Üldözőbe fogta, elkapta és egészben lenyelte. De ez egy éktelen égő érzést keltett Srí Ganésa pocakjában. Mindenféle ellenszert kipróbált rá. Egyik sem segített. Srí Ganésa borzalmas gyötrelmeken ment keresztül, haláltusát vívott. Mikor bölcs Kashyap értesült Srí Ganésa állapotáról, elment a Kajlás-hegyhez és 21 szár csillagpázsitot gyűjtött össze, amit felajánlott neki. Abban a pillanatban, mikor Srí Ganésa  megette a füvet, az égő fájdalom megszűnt. 

Srí Ganésa nagyon szereti a modak-ot ladoo-t (japán és indiai édességek). Ladoo-k nélkül a felajánlások Srí Ganésa számára hiányosak. 

A Vinay Patrika-ban, Szent Tulsidas azt mondja:

Ettől fogva nyilvánvaló Srí Ganása édesség szeretete. Minden hívő (bhakta) számos fajta ladoo-t ajánl fel. Valamelyik búzalisztből készült, tejporból és cukorból. Másik pedig csicseriborsó lisztből és cukorból. Aki csak ladoo-t ajánl fel Srí Ganésa számára szeretettel és odaadással, annak a kívánságai teljesülni fognak. 

A modak szó - két szóból származik, mode jelentése öröm és "k" , ami egy icipici darabkát jelöl. Szó szerint egy olyan dolgot értünk alatta, ami örömet okoz akkor is, ha az csak picike mennyiség, és akkor is ha valaki csak látja azt. Mikor jóízű finomságok lesznek felajánlva Srí Ganésának, hálából nagy örömmel és boldogsággal viszonozza ezt a hívők számára. 

Egy másik elbeszélésben azt mondják, hogy éppúgy ahogy a tudást szimbolizálja egy modak, ami édes, a tudás áldása is édes.

Ganpati Athvarshirsh-ban így szerepel:

Aki felajánl csillagpázsitot az Isten számára, olyanná válik, mint Kubera, a gazdagság és kincsek istene. Aki rizst és hántolatlan rizst ajánl fel, sikert és dicsőséget nyer el. Aki ezer ladoo-t felajánl Srí Ganésának megleli vágyai beteljesülését. 

Srí Ganésa arról ismert, hogy nagyon szereti a jaggery-t. (nyers pálmacukrot) A Padma-puránában van egy történet, amely elmeséli a ladoo iránti szeretetét.

Ez úgy szól, hogy, mikor az összes Isten Srí Ganésa elé járult, hogy találkozzanak vele és a bátyjával Kartikeya-val, akik rendkívül elégedettek voltak velük. Nagyrabecsülésük jeléül isteni ladoo-t ajándékoztak édesanyjuknak, Parvati-nak. 

Parvati úgy írta le a ladoo-t, "Ez a ladoo a halhatatlanság elixírjétől illatos. Kétségtelenül, bárki megérzi illatát, vagy megízleli, az lesz a legnagyobb tudású a vallásos szövegek, tudományok, a művészetek, az írás és a kultúra területén."

Mindkét testvér mohón kért belőle. Azonban nem tudta eldönteni kinek adjon többet. Hogy eldöntse a kérdést, azt mondta: "Amelyik közületek be tudja bizonyítani szívből jövő, őszinte, becsületes cselekedetekkel magasabbrendűségét, az kapja meg a ladoo-t."

Mikor meghallotta Kartikeya édesanyja utasítását, azonnal elindult a világegyetem köréhez, amin Mayur parkolt, az ő gyors közlekedési eszköze. Nagyon rövid időn belül meglátogatta vele az összes zarándokhelyet. Mindeközben, Srí Ganésa minden őszinteségben és odaadásban apját és anyját járta körbe. Állva előttük, összekulcsolt kézzel, azt mondta, "Böjtölni, felajánlást végezni, istentiszteletek helyszínét látogatni és zarándokutakat, nem ér egy tizenhatodnyi részét sem annak, mint odaadással lenni apánk és anyánk iránt. Ezért jogos, hogy én kapjam meg a ladoo-t."

Srí Ganésa érvelésével megelégedve, Parvati neki adta a ladoo-t azzal az áldással együtt, hogy édesanyja és édesapja iránti szeretete és odaadása miatt örökké tisztelni fogják és az első felajánlást mindig neki fogják tenni.

Gondolkodj rajta...

Isten szándékai törvénybe vésettek és a dharmáról szóló nagyszerű tankönyvek jelzik, melyek az élet magasabbrendű értékeit hirdetik, azaz az élet etikai és erkölcsi szabályait. Élj helyesen. Élj jóságban, szeretetben és megértésben. 

fordította: Nidhyāna Surya-Devī