Krisna azt mondja a Bhagavad Gítában:

Akinek az elméje teli van odaadó imádsággal, azzal speciális kapcsolatom van.  Kívánhat tőlem. Ugyanúgy, mint ahogyan a tüdő szeretne levegőt, úgy szeretem a gyakorlókat. A priya azt jelenti, hogy szükségszerű szeretet. Olyan ez, mint mikor valaki szerelmes lesz, szerelembe esik abba a másik emberbe oly módon, hogy a szerető tudatosan elfogadja a szeretet szükségét a szeretett személy részéről. Antonia Gala írta egyszer, hogy egy alkalommal Boabdil király azt mondta a tanácsadójának, szeretőjére utalva ezzel, hogy: „Nem arról van szó, hogy szerelmes vagyok belé, hanem hogy képtelen vagyok megállni, hogy szerelmes legyek belé”. Imádságnak hívjuk, mikor nem tudjuk abbahagyni, képtelenek vagyunk megállni, hogy szeretetet érezzünk az Istennel való kapcsolatunk közben. Az imádság az istenivel való kapcsolathoz szükséges, s így az istenség sose hagyja abba a szeretet befogadását. A hívő nem tudja abbahagyni a szeretet adását, és az istenség sem a befogadását. Kabir, a költő azt mondta: „Ez olyan, mint a folyó és a tenger közti ellenállhatatlan vonzerő, sosem fogják tudni megállítani összefolyásukat. Sem a tenger nem tud elszakadni a folyótól, sem a folyó nem tudja otthagyni a tengert.”