A világ védikus megközelítésben

Nidhyāna Surya-Devī

A Rádzsa Jóga Második Lépcsője

2019. május 21. - Nidhyana Surya Devi

buddha-03.jpgNIJAMA - Az 5 erény

 A Rádzsa Jóga első lépcsője tartalmazza azokat az előírásokat, miket kell elkerülnünk az életben, miktől tartózkodjunk. Például az erőszak és a negativitás minden fajtájától, a hazugságtól, az igaztalanságtól, a lopástól, a mértéktelenségtől, az érzéki szenvedélyeink kielégítésétől,a tulajdon túlzott felhalmozásától...

A Rázsa Jóga második lépcsője azokat az erényeket írja le, amelyek követendők. Míg az első lépcső a külső fegyelem szabályait írta le, a tiltásokat, a második lépcső az úgynevezett belső fegyelem szabályait, előírásokat, amelyeket minden nap be kell tartani, szabályozzák szokásainkat és rendezik személyiségünket. Betartandó előírások a helyes élettel kapcsolatban, melyek lehetővé teszik, hogy az ember fizikailag, mentálisan és lelkileg erős legyen. A viselkedés aktív elveit képviseli. A szenvedést okozó tényezők már megnyilvánult formáit oldja fel: az ösztönösen megjelenő indíttatások helyébe tudatos, a megismerést előrevivő ösztönzéseket állít.

Elengedhetetlen része a jóga hatékony és biztonságos gyakorlásához szükséges alapozásnak. A nijama segítségével az elme pozitív beállítódásra hangolódik, amely lelkesedést ad és megfelelő koncentrációt. Enélkül a lelkesedés nélkül a szigorú gyakorlatok elcsüggesztenek, kételyek támadnak, a gyakorlás felszínessé válik és el is marad. A gyakorlatokkal együtt járó nehézségek jellemzően inkább pszichés akadályok és nem fizikaiak.

Az astánga két első lépcsője nélkül a jóga alig több, mint testgyakorlás vagy szellemi torna. Ennek a megalapozottságnak a híján a jóga könnyen pótszerré válhat, finom fizikai droggá (ez igaz bármely rosszul értelmezett szellemi útra is). Az astanga (rádzsa jóga) két lépcsőjét fokról fokra kell felépíteni és gyakorolni. Végigkísérik és ellenőrzésük alatt tartják gyakorlásunkat. Megalapozza a további gyakorlatokat. Amikor teljes és szabad életet élünk a jamában és a nijamában, akkor mondhatjuk, hogy megvalósítottuk és éljük a jógát.

Patandzsali Jóga szútráiban a jóga útjának öt erényéről ír, de egyes hagyományokban, más ősi szent szövegekben (az Upanisadokban, a Tirumantiramban,a Hatha Yoga Pradipika-ban) tíz nijamat, tíz erényt említenek öt helyett. 

A Patandzsali Jóga Szútráiban található 5 erény:

2/1. Sauca (Saucsa) - külső és belső tisztaság

Ruhánknak, testünknek, érzéseinknek, gondolatainknak és elménknek is tisztának kell lennie. A lelki fejlődés elengedhetetlen alapja a külső és belső tisztaság, valamint az elme tisztasága. Azt jelenti, hogy rendszeresen (reggel és este) meg kell fürödni, egy jógi sose lehet piszkos, környezetét tisztán tartja és mantra meditáción keresztül Istenre gondol. Ez a folyamat kitisztítja az elméből a múlt karmájának összegyűlt porát és minden rossz tulajdonságot. A jámák, tehát az elcső lépcsőfok elemeinek betartása az elme tisztaságához vezet. A külső testi tisztaság egymagában nem ér sokat, de a belső tisztasággal karöltve fontos követelmény. A kétféle tisztaság közül a belső tisztaság - a szív, az elme és a test belső tisztasága - a fontosabb. A belső tisztaság vidámságot, örömöt, harmóniát, nyugalmat, békességet ad, tiszta gondolatokat eredményez.

Ha egyszerű, tiszta táplálékokon élünk, akkor tiszta lesz a vérünk és az elménk. Tiszta táplálék alatt nem csak az ételt értjük, amit megeszünk, és az italt amit megiszunk, hanem minden szellemi, lelki táplálékot is, legyen az vizuális, audio, vagy más jellegű dolog, amely érzékszerveinken keresztül belénk áramlik, feldolgozásra kerül, elraktározódik és hat ránk. A test belső tisztasága és a gondolatok között nagyon szoros kapcsolat van. Egy tiszta testű embernek tiszta gondolatai vannak és fordítva is igaz: egy beteg, önmérgezésben levő embernek beteg gondolatai vannak.

A böjt és a természetes, egyszerű táplálék tisztító hatású. Annak az embernek, aki rendszeres időközönként odaadással böjtöl, a gondolatai tiszták és fegyelmezettek, kifejezésmódja sajátos, képzelőereje felülmúlhatatlan. Transzcendens ragyogást áraszt és a saját személyében már elérte Isten országát itt e Földön. A tisztaság az Isten országába vezető ösvény. Belső tisztaság nélkül semmilyen lelki fejlődés nem lehetséges. Csakis a tisztaságon keresztül tudjuk elérni Brahmant és eggyé válni vele. Nincs más út.

"A belső tisztaság mossa le a tudat tisztátalanságát (csittamala)" (Vjásza)

A jógi megtanulja hogyan tisztítsa meg testének nehezen hozzáférhető részeit is. A lélekzőgyakorlatok egy része is arra szolgál, hogy a test finom műszereit, például a tüdőt, sőt az idegeket is megtisztítsa. A mosdás, fürdés, tisztálkodás megilleti a testet, sőt elengedhetetlenül fontos, hiszen a szellemileg fejlett ember tisztában van azzal, hogy testére, mint szellemének burkára, kifelé forduló közegére és eszközére, szüksége van, s éppoly kevéssé hanyagolhatja el, mint a gondos munkás a szerszámát. A test belső tisztasága visszahat a szellemre, hiszen rajta keresztül éri a szellemet minden kívülről érkező hatás. A szennyes, elhanyagolt test rossz szűrő és hiányosan, fertőzötten közvetíti a külső hatásokat.

A negatív gondolatok nemcsak a belső, de az ember külsõ környezetét is beszennyezik. Ezért ajánlatos a gyakorláshoz egy olyan helyiség (vagy annak egy részének) kijelölése, ahova csak pozitív gondolatokkal és szándékkal lépünk be, ahol nem foglalkozunk napi gondjainkkal. A tisztaság a jóság kötőerejének (szattva) egyik alapvető megnyilvánulása.

A jógik továbbá azt állítják, hogy ahogyan a betegség fertőző lehet, úgy a nyugalom, a kiegyensúlyozottság is lehet “ragályos”. Ezért igyekezzünk, hogy belőlünk csak ilyen hatás terjedjen.

2/2. Santosha (Szantósa)  - megelégedettség

elelégedettség, benső nyugalom, vidámság, derűs állapot, elfogadás, kiegyensúlyozottság.

Olyan belülről és mélyről fakadó öröm, amely meghatározza a viselkedésünket. Teljes ellentéte a fogyasztói társadalom mentalitásának – amelyet a szükséglet és a vágyak kielégítése mozgat. Szam/szan jelentése: "teljesen", tósa jelentése: "elégedettség", "elfogadás". A szantósa a teljes megelégedettség a külső körülményekkel. Aki elégedett, nincs szüksége gazdagságra, mert őbenne van a végtelen gazdagság.

A Rámajánában így szólt Tulszidász: „Az embereknek sok tulajdona lehet, még aranya és drágakövei is, de elégedettség nélkül a szívében mindez semmi.”

Az élőlény természetes, eredeti helyzetében a lelki boldogság tökéletes elégedettségét élvezi. A létnek ezt az állapotát, amikor az önvaló elégedett brahma-bhútának nevezik. Ez az elégedettség nem egyezik meg a tétlen igénytelen ember elégedettségével, nem lehet a passzivitással és a nem kielégítõ dolgokkal való megelégedéssel azonosítani. Ez a fajta elégedettség belülről árad, és a biztos lelki tudás, saját transzcendentális természetünk ismerete az alapja. Az elégedettség azonban a transzcendentális boldogságnak csupán a kezdete. A belsõ kiegyensúlyozottság, a mélyről jövõ belsõ öröm állapota jó alapja minden cselekedetünknek. Lehetõvé teszi a nehézségek elviselését. A Szantósa a belsõ tisztaság eredménye. Szantósa az, ha nem is vágyunk olyan dolgok után, amelyek számunkra hozzáférhetetlenek, vagy amelyeket csak helytelen eszközökkel szerezhetnénk meg. A jógi nem függ a hatalomtól, az érzetektől és a biztonságtól. Ez a belső nyugodtság és megelégedettség azonban nem azonos a "nemtörődömség" passzivitásával. A jóga erkölcsi előírásai közül a szamtósát a Bhagavad-Gítá külön is hangsúlyozza: “A jóga neve: kiegyensúlyozottság” (szamatvam joga ucsjate) (Bhagavad-Gítá 2,48.).

A világ mindig olyan, amilyennek látjuk és érezzük. A jógi minden létformát azonosnak és egyenlőnek tekint. Részrehajlás nélkül szemléli az élőt és élettelent, szeretteit, barátait és ellenségeit, a közömböst, az idegent és a rokont, a becsületest és a becstelent, már nem érzékeli a nagy ellentétek - szép és rút, hideg és meleg, öröm és szenvedés - különbségét. Kioltja az ellentétek megszokott tudati visszajelzését: testi kényelem vagy szenvedés, sikerek vagy kudarcok, hírnév vagy megaláztatás mind egyforma jelentőséggel bírnak. Rálátásra tesz szert, a világra fenntről néz. Ezek az adottságok valódi képességek, tehát nincsen közük az egyén látásmódjának beszűküléséhez, vagy eltorzulásához. A jógiban kitökéletesednek azok a képességek, amelyekkel a jelenségek eredeti, valódi értékét felbecsüli, megállapítja. Úgy tekint rájuk, mint egyenlő értékű jelenségformákra, mert ha a tudati, szemléletnek és ítélőképességnek ez az "egyensúly-látása" megbillen, akkor ennek következménye az, hogy a tudat rendíthetetlen belső nyugalma (atharaxia) inog meg. A jóga módszere megteremti azt az abszolút lelki-szellemi egyensúlyt, ami a benső békesség (shánti), megszilárdult nyugalom (szthiratá) és csend (acsan-csalatá, niscsala níravatá) szintézise. A világgal szemben csak az képes a megelégedettségre, aki szakrális közömbösséggel (vairágja) tekint mindenre. Szamtósáról csak abban az esetben lehet szó, ha a tudat szakrális ürességét (szunjatá) nem zavarják a gondolatörvénylések (csitta-vritti). Az elégedettség nem más, mint az érzékek, az elme, és az érzelmek visszavonásának képessége, és ezáltal maga a harmónia.

2/3. Tapas (Tapasz) - Önfegyelem

önmegtagadás, önmegtartóztatás, önfegyelmezettség, aszkézis, önuralom, mértékletesség, egyszerűség, fegyelmezettség

A tapasz, mint önfegyelem, önkontroll három ágra tagolódik:

  • Sáririka-tapasz (a test leküzdése)

Testi gyengeségeink lekűzdése, amelyek szellemi tisztulásunkat, benső egyensúlyunkat akadályozzák. A hindu felfogás ez alatt az ellentétpárokat érti: hideg és meleg, öröm és szomorúság stb. Akit a hideg és meleg érzése befolyásol, fázik vagy túlzottan melege van, az nem őrizheti meg elméje, szelleme egyensúlyát. Ez minden más, az egyensúlyunkat megzavaró testi érzésre vonatkozik. Azzal tehát, hogy önfegyelmezéssel, aszkétikus edzéssel megszabadulunk ezektől a zavaró érzésektől, értelmünk és szellemünk sok gátló hatás alól szabadul és tisztábban, világosabban fordulhat a magasabb rendű célok felé. Testi önfegyelmezés a böjt és az aszkézisnek sok más formája.

  • Vácsinika-tapasz (a szó, a beszéd leküzdése)

Az önfegyelmezés egyik módja, amikor az egyén megtanul hallgatni (mauna). Gandhi, a spirituális vezető rendszeresen tartott csöndes napokat, amikor egyetlen szó sem hagyta el az ajkát.

  • Mánaszika-tapasz (a gondolatok, az elme leküzdése)

Itt az egyén a gondolatait fegyelmezi. Az önfegyelmezés aszkézisének igen magas módja ez.

A Tapasz az ego visszaszorítása és az önzetlen szolgálat. Az alázat és a vágynélküliség. A Gíta háromféle tapaszt említ: a test, a beszéd és a gondolatok leküzdését. Segít a spirituális képességek (sziddhik) megszerzésében és a megszabadulás (móksa) elérésében. Jóllehet tiszta isteni úton járunk, mégis mindig akadályokba ütközünk, melyek zavarnak bennünket, például betegség, környezet, rokonság, tulajdon, éhség, szomjúság, hideg, hőség. Meg kell azonban próbálnunk nem hagyni, hogy a világi dolgok eltérítsenek, hanem állhatatosan menjünk tovább a választott úton. Ennek érdekében bizonyos lemondásokat (tjága) kell vállalnunk. Az érzékszervek parancsaitól való függetlenedés az önvaló igaz szabadságának kulcsa, amely fontos lépés a jógában. A tapasz nem öncélú aszkézis.

“Akik olyan önsanyargatást gyakorolnak, amilyet nem rendel az Írás, akik hiúságnak és az önzésnek jegyesei…”, “Akik oktalanul kínozzák a testet alkotó, összetartó elemeket és Engem, aki a belső testben lakozom, azoknak elhatározásai, tudd meg, démoniak” (Bhagavad-Gítá 17.5-6.)

A jógi életmódjában a legfontosabb tényező a kiegyensúlyozottság megtartása minden élethelyzetben. A tapasz az, ha intenzíven, de meggondoltan edzük elménket és testünket a jóga szellemében, ha a kellemetlenségeket és nehézségeket az ahimsza (1/1.nem ártás) és szantósa (2/2.megelégedettség) megsértése nélkül viseljük. A tapasz az, például ha elviseljük az átmeneti nehézségeket a jógagyakorlatoknál, például a pránajáma és meditáció gyakorlásánál az ülőpóz nehézségét. A tapasz egy képesség, helytelen reakciók nélkül viselni a nehézségeket és megoldani azokat. Az önfegyelem magasabb szintje. Elõkészíti testünket és lelkünket a jóga által elérhetõ belsõ megismerésére.

"A jóga nem annak való, aki falánk, vagy aki túlzottan önmegtartóztató, aki túl sokat alszik, vagy túl sokat virraszt. A jóga minden szenvedését elmulaszt’ ja annak, aki étkezésében, szórakozásában, tevékenységében, alvásban és ébrenlétben egyaránt mértékletes” (Bhagavad-Gítá 6,l6-17.)

“A tapasszal megszűnnek a tisztátalanságok, és ezáltal a test és az érzékek különleges képességekre tesznek szert.” (Jóga-Szútra 2,43.).

Az emberben kifejleszthető mágikus képességeket Vjásza Jógaszútra exegézisében nyolc fokozatra osztotta fel:

1. animan: végtelen kicsinnyé válás

2. laghiman: levitáció

3. mahiman: térbeli megnagyobbodás

4. prápti: térváltoztatási képesség

5. prákámja: cselekvési szabadság

6. vasitva: a létesültség szimbóluma fölötti uralom

7. ísitratva: materializáció

8. jatrakámávaszájitva: az ok-okozati összefüggések uralása

A tradíció az úgynevezett különleges képességek számtalan formáját különbözteti meg: a tibeti tantrizmus egyik jellemző gyakorlata a tudatáthelyezés (avésa), a telepátia (csetaso-dzsnyánam), a tudat teremtő- feloldó hatalma (arthama-csandatahkrija), tisztán hallás (divjasrotra), tisztánlátás (divjarúpaszamvid), stb. Ezek a természet szimbólumrendszerének megismeréséhez vezető út egy-egy ösvényét jelentik, melyek éppúgy lehetnek tudatosak, mint ahogyan öntudatlanul, szétszórtan is megnyilvánulhatnak az elmélyülésben. A különleges képességek révén a jógi egyre nagyobb mértékben lesz úrrá a természeten és önmagán. A jógi a megkülönböztető megismerés (vivekadzsam-dzsnyánam) erejével ténylegesen szabaddá teheti magát az anyagi kötöttségektől, a jelenségeket meghatározó törvényszerűségektől. A durva anyag (szthúla-saríra) fölötti abszolút uralom kifejeződhet abban, hogy ha akarja, nem öregszik a teste, és ellenáll minden betegségnek. A látható és tapasztalható teremtettség nem azonos a valósággal, csupán az anyaghoz kötött tudatunkon belül válik azzá. A tapasz magasfokú testi rendezettséget épít ki. A tradícióban lefektetett előírások megtartása a test beszabályozásán keresztül kiegyensúlyozott életformához vezet. A tapasz tehát az egyéniség harmóniája, tisztasága és kiegyensúlyozottsága: tartózkodik a szélsőséges szenvedélyektől, mert megbizonyosodott azoknak a lelki-szellemi egyensúlyt megbontó, káros hatásáról. a világot nem önmagában, hanem Brahman teremtményeként látja és szemléli. Ez a legmagasabbrendű látás, amikor a látó a látás és a látott közötti különbség eltűnik, és nem az “orrhegyre” való összpontosítás.

 2/4. Swadhyaya (Szvádhjája) - öntanulmányozás és önnevelés a szent iratok által

Öntanulmányozást, önmegismerést jelent. A Védák és más szent könyvek tanulmányozását, és önnevelést azok tanulmányozása által. A gondolatok, a beszéd és a tettek megvizsgálását és megtisztítását. A szvadhjája az emberi személyiség teljes pszichológiai analízise. A helyes élet kulcsa az önismeret, amely nélkül nehéz megtalálnunk helyünket az életben. Az önismeretnek több szintje van. Ha megismerjük személyiségünket, ki tudjuk javítani hibáinkat és el tudunk helyezkedni az élet azon területén, ahol a leghasznosabbak vagyunk a társadalom, tehát a hozzátartozóink és saját magunk számára is. Az eddig átvett összes jáma és nijáma az önmegismerés talaját készítették elõ. A jóga gyakorlása hathatósan fejleszti az önismeretet. A jóga azt állítja, hogy minden, amit a jógában ismerni kell, bennünk van, csak fel kell fedni.

A jóga nem követeli meg a jógázótól, hogy képzelt dolgoknak higgyen, inkább a saját erejébõl fakadó megismerésre képesít. A jóga megismerésének tárgya az ember az õ teljességében. A cél nem filozófiai, hanem tapasztalati megismerés. Az önismeret segít mások megismerésében is. A nagy mesterek írásai és egy igazi jógi mellett való tartózkodás nemcsak hogy ösztönző, de hatékonyan segít a szvádhjájában úgy, mint a többi jógagyakorlatoknál is. A különféle technikák, gyakorlatok végzése közben nem szabad elmulasztania elolvasni a jóga-irodalom elismert műveit. A jógi törekedjen arra, hogy elegendő időt fordítson a transzcendentális tudás megismerésére, és ezáltal önmaga lelki természetének megértésére.

Az önnevelés egyik eleme egy istenség eszményképül választása, vagy megvilágosodott lelkek választása követendő mintaként. Nagyon fontos, hogy egy ember milyen mintákat választ magának. Ezután állandóan összehasonlítja magát vele, amelynek során az egyén magasszintű önvizsgálattal méri föl, hogy milyen azonosságok, illetve különbségek állnak fenn közte és az eszmény között. A szvádhjája előírja a szakrális szövegek tanulmányozását, értő áttekintését (sásztra), valamint a mágikus formulák (mantra) elmélyült ismeretét. A szent írások olvasása komoly, de örömteli feladat. A kötöttségektől megtisztult személy értelme (jakta-manasz) felszabadul a világias terhektől és szellemi tudása napról-napra növekszik. Ura érzékeinek (indrija-szamjama) és minden gyönyörűsége a szvádhjája feladataiban van. A szent iratok pontos értelmezését csak egy Guru, Swami segítségével tudjuk megismerni. Majd meg kell tanulnunk, miként alkalmazzuk a tudást. A tudás megszerzésének és a tudás alkalmazásának a folyamata, amely a bölcsesség, és nem a hatalom megszerzését célozza. Amikor a tudást a hatalom megszerzésére használják, akkor nagyon pusztító erővé válik. Az Isavászja Upanisád szerint a tudás nagyobb tudatlansághoz, sőt, még a tudatlanságnál is nagyobb sötétséghez vezethet, ha a hatalom megszerzésére használják, ám, ha a tudáson keresztül a bölcsesség elérése a cél, az már egészen más. Amikor valaki megtanulja, hogy miként kell a tudatmódosulásait kontroll alatt tartani és irányítani, akkor a tisztességesség és a kreativitás fogalmai erősödnek. Ez nem csupán szellemi folyamat, hanem a folyamat megélése. Ezt nevezzük csitta vritti nirodhá-nak.

2/5. Iśvara-praṇidhāna (Isvara pranidhána) - Isten iránti teljes odaadás

Önátadás egy isteni ideál eléréséhez.

Sok út van és sok különféle technika. Azonban akármennyire különbözőek az elméletek és a technikák (például kriják, mantrák), ezek csupán abban segítenek, hogy az antah-karanát megtisztítsuk és további tapasztalatokra tegyünk szert.

Antah karana = egyéni elme

Antah karana két szanszkrit szó kombinációja. "Antah" - belső, és "karana" - eszköz. Négy komponensből áll: buddhi (intellect), ahamkara (ego), manas (gondolat / ellentétes gondolkodás) és chitta (memória). A tantra és a jóga szerint ez a négy elv az, amit a tudat cselekszik.

Az önmegvalósítás viszont csak a guru áldásával és az isteni kegyelemmel lehetséges, függetlenül attól, hogy melyik jóga-úton járunk. Csak egy ajtó van, amelyen Isten királyságába beléphetünk – az Isten iránti odaadás.

Az Isvara szó szerint Urat jelent, némely filozófiai iskola szerint a Teremtõt. Isvara a halhatatlan (amrita), végtelen (ánanta), osztatlan (advaita) és nem lévő (abháva) abszolút üdv-állapot (szaccsidánanda). A pranidhána szeretetteljes tiszteletet, szeretetteljes odaadást. Patandzsali az Isvara pranidhánát egy igen hatásos gyakorlatnak tartja. Ha már sikeresen végezzük a fenti jáma és nijáma gyakorlatokat, megértõbbek leszünk a szűkebb és tágabb környezetünkkel is. A jógi számára a természet minden része élettel van teli. Megtanulta a dolgokat mélyebben és szélesebben érzékelni, mint a nem jógázó, úgyhogy minden egyedben az evolúciónak és a dinamikus egésznek a szerves részét látja. Ez a szemlélet örömmel tölti el. A szívnek ilyen nagyfokú kitárása mindennel szemben, az az Isvara pranidhána. Az összes tevékenységünk tudatos beillesztése ebbe a kozmikus áramlásba.

A nijama utolsó követelménye az Isten iránti odaadó, hűséges életforma, ami az élet minden mozdulásában, az élő és az élettelen formákban is Őt látja és figyeli és Isvara szeretete sugárzik belőle.

 31.jpg

Patandzsali így ír a Nijámákról: Jóga-szútra II. 32., 40-45. (ford.: Fórizs László)

"Az öt erény (nijama): tisztaság, elégedettség, aszkézis, imádság és az Úr-istennek szentelődés.

A tisztaság révén elfordul saját teste hívságaitól, és másokkal sem érintkezik [testileg].

[Ezzel együttjár] a szattva-attribútum megtisztulása, az öröm, az egyhegyűség,

az érzékek legyõzése, és alkalmassá válunk a lélek-tapasztalásra.

A megelégedésbõl felülmúlhatatlan boldogság származik.

A vezeklésből, a tisztátalanság elpusztításából a test és az érzékek tökéletesedése.

Az imádság a megszólított istenséggel való találkozáshoz vezet.

Az Úr-istennek szentelõdés pedig a szamádhi megvalósulásához."

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://nidhyana-surya-devi.blog.hu/api/trackback/id/tr3914839006

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.