A Hindu Élet Útja A-Z-ig (Prem P. Bhalla)

Azt hívjuk Hindu-nak, aki a hinduizmus híve - a vallásnak, amit a legtöbben követnek Indiában. Ez sokkal inkább arról szól, hogy az ember mit cselekszik, és nem arról, hogy miben hisz. Minden személyiség az élet azon útját követi, amely értelmet ad neki. A hindu otthonokban nincs semmilyen konkrét megkötés azzal kapcsolatban, hogy ki mit kövessen és mit ne. A Hindu életút liberális, a szabadság minden indivídum számára megengedett.

A Hinduk életútja főleg a Védák tanításain alapszik.

A Rigvéda, ami több, mint 3000 éve lett lejegyezve, a legidősebb a 4 Véda közül. 1028 egyházi énekük van egy egész Pantheon-nyi Isten számára. Az évek alatt a tanítások generációról generációra szálltak memorizálás és szájhagyomány útján. Két másik Védával, a Yayur- Védával és a Sama-Védával később lett kiegészítve a Rig-Véda. A negyedik Véda az Atharva Véda, körülbelül száz évvel később lett hozzácsatolva.

A Hinduk életét nagyban befolyásolják az Upanisadok - szanszkrit vallásos szent iratok. Ezek utolsó adagként kapcsolódtak a Védákhoz. Úgy is nevezik, hogy Vedanta (Veda-anta - a végső tudás). A szó, hogy Upa-ni-shad (=ülj közel) a vallásos igazságok magyarázatához személyes tanításokat tanácsol. A legkorábbi Upanishad 2800 évvel ezelőttre nyúlik vissza. A többi kronológiában folytatódik.  Úgy hiszik, hogy az első három Véda több ágra oszlik, amelyek minden ága önálló Upanisadot termett és eszerint lett elnevezve. Körülbelül 200 van belőle. A hangsúly mindegyiknél a személyes megvalósításon van.

A további ismeretekből idővel határozott gondolkodásmód fejlődött ki. Meditáció, hit az újjászületésben, és az átman (lélek) létezésében, ami minden egyén gondolkodására hatással van. A hinduk tanításai szerint; az élet örökkévaló. És az egyén (igazi önvalónk / lélek) nem hal meg, csak a test. Amikor egy test meghal, a lélek elhagyja és egy másik testbe költözik. A test kiválasztása az életünk alatt elkövetett cselekedeteinktől függ. Emiatt felértékelődik a fontossága az egyén cselekedeteinek, vagyis karmájának.

A két nagy eposz a Mahabharata és a Ramayana, ami a hit forrásáról és az Upanisadokat követő Hinduk életének irányításáról szól. A narrációk klasszikus ősi formában vannak írva.  Belül mindegyik rövid történetekből áll, mesékből és beszélgetésekből, amik az életre és az életmódra vonatkoznak. Ezek az eposzok 2000 évvel ezelőtt születtek. Az évek folyamán az ismertségük borzasztóan megnövekedett. Újabb és újabb verziók születtek. Nagyon sok nyelvre lettek lefordítva. A modern korban filmeket és televíziós sorozatokat készítettek róla. A népszerűsége páratlan, mert az emberek úgy érzik újat tanulnak általa és mindig minden alkalommal inspirálódnak belőle.

A Puránák az eposzok után lettek összefoglalva. Ezek közül van ami az eposzok témáival és karaktereivel foglalkozik. A Bhagavata-Purana Krishna életét írja le. A puránák, a dicséret himnuszaiként lettek kidolgozva; filozófiák és szertartások. Ikonográfiát használnak benne , mint leíró eszköz. Dícséret Shiva, Vishnu, Ganesha számára, más istenekről és istennőkről.

A puránákkal együtt a Dharma-shastrák és Dharma-sutrák (a szent törvények leírása és tankönyve) nagyon sok irányelvet tartalmaz az élethez és az életmódhoz. Ezek közül a legfontosabb a Manusmriti. Ami jelentős, hogy ezek a tanítások bizalmasak és csak nagyon kevesek tanulták. Az átlagos ember a karma teórájában hisz (cselekedetek), a Hindu életmódot szertartásokon keresztül tanulta, a szokásokat és a hitet szájhagyomány útján adja át egyik generációról a másikra.

Egy szertartás különbözőképpen végezve, különböző dolgokat jelent. Lehet vallási, vagy ünnepi szertartás, ami magába foglal egy csomó cselekvést, amiket meghatározott sorrendnek megfelelően végeznek el. Ezek lehetnek rögzített cselekvéssorok, amik nem változnak, egy vallásos rendszer, vagy más rituálék, melyek a formákat betartják és tiszteletben tartják a nyilvánosság előtt. Nyilvános imádságokkor.

Hasonlóképpen a szertartások is különböző módokon lehetnek értelmezve. Jelenthet egy tradícionális viselkedésmódot, ami függ az alkalmaktól, helytől és időtől. Utalhat egy megszokott gyakorlatra vagy adott körülmények között a cselekvés módjára. A megszokott cselekvés átadódik generációról generációra. A szokások fokozatosan beidegződnek a hétköznapi dolgok elvégzésébe. A folyamatos ismétlés hatására társadalmilag használttá váltak.

A hit egy határozott, tartós vélemény vagy meggyőződés. Bizalom, vagy magabiztosság valamiben, amit nem lehet azonnal bebizonyítani, személyenként kell megszületnie, a vallás iránti bizalom és tapasztalat útján.

Szertartások, szokások és hit együtt adnak irányt az egyéneknek a cselekvéseikhez különböző módokon, személyre szabottan. A mindennapi élethez, különböző szertartások magatartásához, vallásos szolgáltatások nyújtásához, nyilvános alkalmakhoz.

A hinduizmus különböző reformok ellenére (amiket a városiasodás és a modernizáció miatt hoztak létre) gyarapodott. Az ország szembekerült külföldiek támadásaival és megszállásával. A változás szükségszerűen következett ebből. Mégis a szertartásokat, a szokásokat és a hitet kimentették, nem csak templomokba és vallásos intézményekbe, hanem milliók otthonába Indiában. Az egyének folytatták a tradicionális minták követését. Erőt és inspirációt merítettek a bizalomból, a szertartásaikból, és a szokásokból.Az elme keresi az okokat a tradíció fenntartására. A mai fiatalság tényeket akar ahhoz, hogy dönteni tudjon elfogad vagy elutasít valamit. Van egy erős erőfeszítés az eredeti szertartások megrajzolására és az eredeti szokások megtartására és ezek használatának magyarázatainak megtalálására.

A Hinduizmus a legrégebbi vallás. Nem egy személy, vagy próféta találta ki. Más vallások eredetének dátuma ismert, és így vissza tudnak menni a kezdetekhez és az eredetéhez, de a hinduizmus az idők ködfátylából bukkant fel. Különböző vallási tapasztalat szintézise és egy komplett, átfogó rálátást ad az életre. Ez nem egy merev gondolatrendszer, toleráns azzal kapcsolatban, hogy az egyének hogyan ültetik át és értelmezik a saját életükben.

Swami Chinmayananda szerint " A szeretet a legfőbb alapja a hinduizmusnak.Ha tudod hogyan kell szeretni, akkor Hindu vagy. Minden jó ember attól lett jó, hogy képes volt szeretni másokat. Úgy szereztek jóságot, hogy megtanulták hogy kell szeretni. "

A hinduizmus nagyon nagy gondolati szabadságot ad az embernek. Nincs korlátozva a gondolkodás, a vita, az érvelés, vagy az emberi akarat. A hinduizmus nem elméleti. Ez egy gyakorlati életfilozófia. Ha egyáltalán vallásnak lehet nevezni, akkor ez a szabadság vallása. Egy Hindu sincs megkötve, hogy elfogadja a vallás vagy a szertartások bármely elemét. Több száz éve használják. Talán sokszor félre is értelmezték, félremagyarázták, vagy deformálódott egyesek személyes érdekei miatt. Mindenki szabadon reflektálhat ezekre, kutathatja és tudakozódhat a hasznosságát illetően és végül elfogadhatja vagy elutasíthatja.

A Védák 3000 évnél idősebbek. Nem irreleváns ez a modern időkben?

A Védák nem egy meghatározott időre vagy helyre vonatkoznak. Az emberiségre vonatkozik. Tudást tartalmaz minden tudományra vonatkozóan. A 4 Véda és a 4 Upa-Véda fonetikai tanulmányokat, szertartási szabályokat, nyelvtant, etimológiát, irodalmat, asztrológiát, orvostudományt, íjászatot, zenét és építészetet tartalmaz. Nem irrelevánsak modern kontextusban, minthogy az élet minden aspektusára vonatkozik. Az egyetlen ami hiányozhat, az erőfeszítés, hogy megértsük.