Néha egy eset az ember összes tervét szétzilálja, ő pedig bánatára élete középpontjaként tekint. De vajon a jövő kell hogy meghatározza az ember tervének az alapját?

Nem. Mint mikor valaki a hegy lábánál tervezi meg hogy hogyan fogja a magas hegyet megmászni. Vajon ezek a tervek tényleg a csúcsra emelik? Nem. Valójában a hegy megmászása közben újabb és újabb akadályokon, újabb és újabb nehézségeken megy keresztül. Minden egyes lépésnél a következőről is dönt. Az út minden lépésénél módosítania kell a tervét, felül kell bírálnia azt a körülményektől függően, amelyek folyamatosan változhatnak. A korábbi terv csak egy szakadékba vezetné. A hegyet képtelen egy ember a saját kedvére változtatni. Csakis ő tud a hegyhez alkalmazkodni. Nem ez a helyzet az élettel is? Mikor valaki minden mást félretéve egy kihívásra, egy akadályra élete középpontjaként tekint, soha nem fog boldogulni az életben. Sem a boldogságot, sem a békét nem tudja elérni. Más szóval az élet megváltoztatása helyett alkalmazkodni a változó körülményekhez, az egyetlen út a sikerhez és a boldogsághoz. Gondolkodj ezen!