Boldogsággal megtölteni gyermekei életét az elsődleges kötelessége minden szülőnek.

Aki ebbe a világba megérkezett, annak tettei azonosságot adnak számára. Mi más dolog értékesebb, mint gyermekeink jövőjére gondolni? De a boldogság és a biztonság nem eleve megadatott dolog az ember számára? Jó vagy rossz értékeket kapunk a szüleiktől. Megfelelő vagy helytelen leckéket tanítottak számukra. Nem ez minden jótékony tett értékének az alapja? A példaképek és a tanulás hívják elő egy ember valódi jellemét. Ezért a gyerekek életútja egyben a jellemüket is fejleszti. Jövőjük ahhoz lesz hasonló, amilyen tanítást kaptak. A legtöbb szülő még mindig nem biztosítja a megfelelő folyamatot gyermekei jövőjét illetően. Elfelejtik tökéletesíteni a jellemüket. Noha ezen szülők is aggódtak gyermekeik miatt, gyermekeik mégsem állják meg a helyüket az életben. De az olyan szülők, akik nem gyermekeik jövője miatt aggódtak, hanem jellembeli fejlődésüket tartották szem előtt, azok gyermekeit az egész világ magasztalja.