Az életre vágyni kell! Küzdelmeink során eszmélünk rá igazán, hogy élünk.

Akinek az összes élvezet a rendelkezésére áll, a békét értékeli. Akinek csak a békéje van, először az örömöket óhajtja. És a békét csak küzdelmek után éri el. Tisztában kell lenned azzal, hogy az erő nem a kézben lakozik, hanem a szívünkben. A vágy a szív ereje. Oly mértékben tudja valaki megtartani vágyának jóságát, mint amennyi vágy elfér a két tenyerében.Isten nagyon kis szemeket adott nekünk, de ugyanazon szemek képesek látni a határtalan eget. Vágyak, remények, elvárások, törekvések, az emberi társadalom hajtóereje. Ha valaki megkérdezi "ki vagy?", mi lesz a válaszod? Az életedet a vágyaid határozzák meg. Sikereiddel és kudarcaiddal azonosítod magadat. A siker, miután elérsz valamit s a kudarc, miután valamit nem sikerült elérned, leírja az azonosságodat, azt, hogy kinek tartod magadat. Számtalan ember éli az életét, halálukig számtalan dolgot elérnek, de vágyaik igazán soha nem pusztulnak el. Vágyaik körbe-körbe futtatják, mint a szarvast, ami az oázis délibábját üldözi. De ezen vágyak méhében rejlik a tudás fénye is. Amikor a vágyak nem teljesülnek, s megrázkódtatást okoznak, egyazon időben a tudás sugara belép az ember szívébe. A tudás, hogy ki vagy te valójában, ki az önvalód, mi az élet jelentése, mi az emberi lét kötelessége, mik az emelkedett tettek, az örök értékek, és a szennyből fakadó ragyogás, megtanít különbséget tenni jó és rossz, hasznos és haszontalan között, megtanít nemet mondani nyugodt szívvel és szolgálni hűséggel, odaadóan. Ez a történet nem a vágyak harcáról szól. Nem a borzalmas csatákban született törekvésekről. Ez a történet a tudásról szól, mely a vágyak méhéből születik.