Körülbelül egy hét telhetett el az első szakasz megtétele után, mikor nekivágtunk a másodiknak. Kellett, hogy kicsit lecsillapodjanak bennünk az élmények az első után. Ez nem egy hétköznapi túra. Érdemes elolvasni erről a blog bejegyzésemet. Mind vizuálisan a lenyűgöző látványtól, mind a hely energiáitól, és az út közben megélt kalandoktól igen intenzív, mind szellemileg, mind lelkileg. Már eleve az felfokozott állapotban tartja az embert, hogy folyton bizonytalan, vajon jó felé megy e, majd mikor meglátja a keresztutat jelölő táblát, addigra azt megváltásként várja. Az út során tele van az ember szíve várakozással, hogy megpillanthassa a következő stáció feszületét, hogy megtalálja azt, elérje a kitűzött célt, és izgul vajon az milyen lesz és milyen környezetben és milyen üzenetet hordoz majd a stációt jelölő kis táblára vésve. Most is, mint az előző alkalommal, ebéd után indultunk, lehetett már délután kettő óra is. Visszasétáltunk oda, ahol előző zarándoklatunkat abbahagytuk, a hetedik stációhoz.
8. STÁCIÓ = JÉZUS SZÓL A SÍRÓ ASSZONYOKHOZ
A 7. stációtól a főúton megyünk Győrújbarát felé, a Táncsics Mihály utcán, majd a második utcán, a Hársfa utcán balra fordulunk. Az út emelkedik, és mielőtt elkezdene kanyarodni enyhén balra, jobb oldalt látni fogunk egy eldugott kis lépcsőt, ami a nyolcadik kereszthez vezet minket. Az utcát arról a hársfáról nevezték el, mely a keresztet védi dús lombozatával. A kereszt egy nagyon régi tragédia emlékére lett állítva. Helyén ház állt egykor, hol a férj szerelemféltés miatt kivégezte feleségét és három gyermekét. Csak a legkisebb pólyás gyermek maradt életben, ki felnőttként állíttatta ezt a keresztet 1921-ben kiengesztelésül, melyet a helybéliek csak Gyilkos keresztnek hívnak.
9. STÁCIÓ = JÉZUS HARMADSZOR ESIK EL A KERESZTTEL
A Hársfa utcán haladunk fölfelé. Ahogy emelkedik az út, egyre szebb kilátás tárul elénk. Tisztán elláthatunk a Pannonhalmi Apátságtól egészen Győrig. A régi présházak hangulata, miket út közben megcsodálhatunk, olyanok, mintha valami mesefilmben sétálgatnánk, vagy a Gyűrűk ura egyik jelenetében hobbit falván. Mikor egy kereszteződéshez érünk, tehát a Hársfa utca belefut a Hématető utcába, ott jobbra fordulunk. Véleményem szerint ez az egyik legszebb utcája Nyúlnak. Páratlan panorámájú házak, gyönyörűen gondozott kertekkel. Az utca vége felé megnyílik balra, a belső völgy felé a kilátás, mely az osztrák hegyek lankáit idézi meg szívemben. Bárcsak lenne itt egy kis házam, fogalmazódik meg bennem a vágy, akinek ilyen kilátása van, az úgy érezheti, hogy a Paradicsom közepén üldögél. Út közben elhaladunk a híres Hangyál Pincészet, és a Szemenyei Pincészet mellett. Ez a mesebeli utca belefut Nyúl büszkeségébe, Magyarországon egyedülálló, páratlan természeti képződményébe, a Szurdikba, melyet út közben egy pillanatra felülről is megcsodálhatunk. A nyúli szurdik, melyet Sárkányliknak neveztek el, Európa legnagyobb esővíz által homokkőből kivájt, 650 méter hosszú, 40-60 méter széles, 30 méter mély völgye. Ez a természetvédelmi terület a Fertő-Hanság Nemzeti Parkhoz tartozik, a Pannonhalmi dombság, a Sokoró része. Olyan geológiai csoda, mely feltárja a Pannon-tenger üledékrétegeit és azt a lösztakarót, mi még egykor a jégkorszak porából rakódott le. A Hématető utca belefut a nyúli szurdik szélén végigvezető betonúthoz.
Átkelünk a szurdik kis hídján, a betonút egyik oldalán járda fut, a szurdik meredek falába jobb irányba pedig U alakú borospincéket vájtak, melyek közül az egyik a Nyúli Bortúra legfontosabb állomása, Európa kuriózuma, a 100 méter hosszú U alakban kimélyített homokkő pince, a Sárkánylik, mely közel 500 éves. Állítom, hogy a vörösbor és a rosé itt a legfinomabb az országban. Nem lehet betelni vele, ezért mindenkinek ajánlom, hogy ide feltétlenül térjen be egy kis lélekerősítésre. A partfalba vájva egykori barlanglakásokat és kenyérsütő kemencét is láthatunk. A szurdik mellett futó betonúton, a Szurdik utcán a hegynek fölfelé induljunk, melyet a jobbra nyíló Madarász utca hangjegyekkel díszített kerítését elhagyva már Kápolna utcának hívnak.
Hamarosan jobb oldalt találunk egy kék színű út széli nyomós kutat, ahol megtölthetjük kulacsainkat friss, hideg kútvízzel, s pár méterrel később bal oldalt meg is pillanthatjuk a Szent Donát Kápolnát és a mellette álló keresztet, ami a kilencedik stáció feszülete. Szent Donát a szőlők védőszentje. A hársfák alatti padsorok augusztus 10.-éhez legközelebb álló vasárnap, búcsúkor, a nagymisén mindig teli vannak. Ebben az évben augusztus 11-én lesz a nyúli búcsú, a szentmise 11:00-kor kezdődik itt a Kápolna melletti szabadtéren. Ekkor még azok is csatlakoznak a körmenethez, akik egyébként év közben nem szoktak templomba járni. Érdemes családostul ellátogatni a búcsú idején Nyúlra, mert a sportpályán vidámpark épül fel erre az időre. Egyébként két hetente, a páratlan hetek szombatjain 17:00-kor tartanak a kápolnában szentmisét.
10. STÁCIÓ = JÉZUST MEGFOSZTJÁK RUHÁITÓL
A Szent Donát Kápolnától haladunk tovább az úton. Az elágazásnál a Vaskapu utcát válasszuk, illetve itt már a Szél Fiai Fogadó tábláját is láthatjuk, ami mellett el kell majd haladnunk, tehát azt is követhetjük, illetve továbbra is érdemes szemmel tartani a kis piros feliratú táblácskákat, amik a keresztút irányát jelölik. Ez az utca szintén völgyben futó löszmélyút, melynek falaiból végig fák, bokrok nőnek, fölénk magasodva adnak kellemes árnyékot sétánkhoz.
A falakba vájt pincék sora mindkét oldalon, meggyőz minket, amit eddig csak sejtettünk, hogy valóban hobbitfalván vagyunk a Gyűrűk ura egyik részében, vagy manófalván, vagy esetleg más szívmelengető, kalandos mesében. A borospincék gyönyörűen fel vannak újítva, igaz, mint út közben megtudtuk egy helyi kutyasétáltató bácsitól, a helyiek ennek nem örülnek annyira, jobban szerették az autentikus téglaboltozat nélküli pincéket, melyekből már valóban csak egy-kettőt sikerült jó, használható állapotban megőrizni egyrészt, mert az őstermelők kihaltak és az új gazdák nem értenek a löszpincék kiépítéséhez és gondozásához, illetve turisztikai célokra használják, melyek miatt EU-s szabályoknak kell megfelelniük. De még van szerencsénk látni az egyébként nagyon igényes és vizuálisan egységes új pincék mellett a régieket is. Ahogy egyre meredekebben haladunk a hegytető felé, bal oldalt lesz a Szél Fiai Fogadó, melybe érdemes megebédelni, de nagyon fontos, hogy előre foglaljunk asztalt, mert mindig teltház szokott lenni, nem véletlenül, nagyon kellemes hangulatú, és igazi ínycsiklandozó magyar konyhája van. Elhagyva a Fogadót, először lesz balra egy utcácska amit elhagyunk, majd egy elágazáshoz érkezünk, ahol balra kell tartanunk. Út közben gyönyörűen felújított parasztházakat csodálhatunk meg.
Egyre meredekebben haladunk felfelé a Lila-hegyen, kicsit jobb irányba kanyarodik az út, majd egy részen kiszélesedik és bal oldalán, két fa védőkoronája alatt áll a tizedik kereszt, melyet Hideglelős Keresztnek neveztek el, ugyanis a legenda szerint az a beteg, aki ehhez a feszülethez elzarándokol, az hamarosan meggyógyul. A népi gyógyászatban a betegségeket általánosan nevezték hideglelésnek, valószínűleg azért mert általában lázzal és hidegrázással jártak. A stáció emlékkövén olvasható felirat választ is ad nekem, hogyan őrizhető meg legjobban az egészségünk; szemérmes tiszta élet által. Tiszta szemérmes gondolatok, érzések, cselekedetek, beszéd, tiszta ételek és italok. A legfontosabb, hogy a testünkre úgy tekintsünk, mint templomunkra, melyben lakozunk, s melyre nagyon kell vigyáznunk, hogy csak tiszta dogok kerüljenek bele, nehogy egy rohadó szemetesvödörré váljon végül, mely a mérgek által egész biztosan meg fog betegedni előbb-utóbb. Nem mindegy mit engedünk magunkba az érzékszerveinken keresztül. Mit látunk, hallunk, eszünk, szagolunk... a vizuális mérgezés ugyanannyira rossz hatással van az emberre, mint a szmog, amit belélegzünk, vagy az étel és ital, amit magunkhoz veszünk, vagy a hangzavar, ami a fülünkön keresztül érkezik belénk. Ezek mind hatással vannak ránk, a lelkünkre éppúgy, mint a mentális és fizikális egészségünkre.
Mi eddig jöttünk a második napon, ezután egy kicsit még továbbmentünk a Vaskapu utcán felfelé, majd jobbra tartva a Fülemüle utcán és a Madarász utcán ereszkedtünk vissza a Szurdikhoz, gyönyörködve a végeláthatatlan, csodálatos panorámában a szőlőtőkék mögött. Ezt a túrát szintén négy és fél óra alatt tettük meg, ami gyerekkel nekünk elég volt, bár ő nagyon szeretett volna továbbmenni, mert izgult milyen lesz a tizenegyedik kereszt. Hamarosan nektek is megmutatom egy következő bejegyzésben, milyen csodák vezettek minket el az utolsó keresztig, zarándokutunk harmadik napján.
Olvassák szerettel Prisztóka Tibor leírását a nyúli pincesorról:
"1991-ben vettem itt az első tömésházat, azt még pince nélkül. A Vaskapu és a környék akkoriban nagyjából kevesebb mint fele arányban boltos és homokpincéből állt. A környék a a XVIII. században, de még a múlt század előn is tele volt likpincével, még lakópincék is épültek a homokpartokba, nem egy kemence is a homokfalba lett vájva, ezek nagyja már elpusztult. A szegényebbeknek ez jutott. A pincék csak ott maradtak állékonyak, ahol a löszös talaj kövesedésbe ment át, de ebből nagyon kevés van, lásd Sárkánylik pince egy része. A Biblia is azt írja, házat ne homokra, hanem kősziklára építsünk. Pincére is ez érvényes. Az elmúlt években, főleg a csapadékos nyarak során sorra buktak össze a likpincék, kis híján tragédiát is okozva. Az öregek időközben kihaltak, a fiataloknak nem kellett a szőlő és a bor, illetve az ezekkel való pepecselés, így a pincék is el lettek hanyagolva, kidőlt-bedőlt ajtók, és összerogyott pincegádorok maradtak...
Mára kevés kivétellel azok a pincék üzemelnek, melyeket a gazda tégla boltívekkel megerősített. A környékben Csendes Imre kőműves mester volt a "pinceboltozások" nagymestere, társaival (Gombás Gyula, Varsics Nándor) szinte minden pincén az ő kezük nyoma látszik. A Vaskapu utca közel egységes kialakításába nekem is volt némi integrátori szerepem, a pince cserék jelentős része, és a formák megbeszélése okán. Ha itt nem építjük meg a Fogadót, hasonlóan nézne ki a Vaskapu, mint az elhagyott pincék sokaságát rejtő többi löszmélyút. Így viszont a Pannonhalmi Borvidék talán legszebb pincesora épült ki, a környék vezetékes ivóvizet, gázt, hellyel közzel csatornázást is kapott. Az EU támogatásoknak köszönhetően, valamint az Albecker és Gasztonyi családok révén a Vaskapu (ami hivatalosan vízelvezető és nem utca) szilárd burkolatot is kapott, aminek bizonyosan örülnek az itt élő családok és a hétvégi telkek tulajdonosai is. E révén az idegenforgalom is fejlődött, az újjáépült -Győrújbarát, Nyúl, és Erdészet koprodukció eredményeként- kilátó kedvelt túraútvonallá vált. Elévülhetetlen szerepe volt mindebben Sós Lajos polgármesternek (Isten nyugosztalja), a jelen időszakban regnáló Schmidt Henrik polgármesternek, és Dr. Bárdi Pál vízmérnöknek -aki vagy 50 éve dolgozik a környék víz és tájvédelméért- is köszönettel tartozunk."
